LEGJOBB klub

Fekete István József Attila-díjas író

(Gölle, 1900. január 25. – Budapest, 1970. június 23.)

Számos ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az "erdész-vadász irodalom" legismertebb művelője. Az egyik legolvasottabb magyar író - Jókai mellett (2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön 10 nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei).

A Somogy megyei Göllén született - Fekete Árpád tanító, iskolamester és gazdálkodó és Sipos Anna első gyermekeként. Az akkori kor szokásának megfelelően keményen nevelték. Az elemi iskola első 4 évét (1906-1910) szülőfalujában végezte el, az ötödik évet már Kaposváron kezdte el, ahová egy év múlva a család is költözött.

Első "vadászélményeit" már nagyon fiatalon (körülbelül 3 éves korában) szerezte, ahogyan a "Ballagó idő" c. életrajzi regényében is említi. 1917 végén önként bevonult katonának, 1918 tavaszán iskolájában hadiérettségit tett, majd 1918-ig káplárként szolgált.

1923-ban felvették a debreceni Gazdasági Akadémiára, de csak az első félévet végezte el. Dunántúliként nem érezte jól magát az Alföldön, visszavágyott a dimbes-dombos dunántúli tájra.

1924 januárjában a Magyaróvári Magyar Királyi Gazdasági Akadémián folytatta tanulmányait, ahol 1926-ban mezőgazdászként végzett. A város és az Akadémia emléke nem múlt el nyomtalanul életében. A Szigetköz és a Hanság, valamint Magyaróvár belvárosa a tanintézetnek helyet adó Vár épületével, a Lajta több ágával, a hatalmas kiterjedésű gyönyörű park, amelynek közepén a kollégium található Fekete Istvánt is megihlették. Korabeli leírások szerint tanulmányai végeztével egy kis csomag kézirattal hagyta el Magyaróvárt. A Szigetköz pedig később is kedvenc területei közé tartozott, illetve az 1968-ban megjelent "Barangolások" c. könyvét egykori iskolájának ajánlotta.

Tanulmányai befejeztével Bakócára került, ahol segédtiszti állást kapott. Itt ismerkedett meg Piller Edittel, a bakócai belgyógyász főorvos lányával, akivel 1929. december 12-én házasságot kötött. A fiatal házasok az esküvő után Ajkára költöztek, első közös otthonukba. Itt kapott állást vezető gazdatisztként, a holland származású, disznókereskedőből lett földbirtokos, Nirnsee Ferenc birtokán. Munkája alatt fellendült a birtok, hírnevet szerezve neki és gazdájának egyaránt. Tej- és sajtüzemet szervezett az uradalomban, valamint szeszfőzdét is irányított. Mint az ajkai nagybirtok főintézője búzavetőmagot nemesített, eredményei országos visszhangot keltettek, a "Gazdatisztek Lapja" is nagy elismeréssel írt róla. Az Országos Állattenyésztési Kiállításokon rendszeresen díjat nyertek az irányítása alatt tenyésztett merinói kosok.

Évente 2-3 alkalommal - baráti társaságával napokra, néha 1-2 hétre is – eljárt Erdélybe, a Börzsönybe, a Bükkbe vagy egyéb vadregényes helyekre vadászni. A barátok és vadásztársak a többek közt a következők voltak: Kittenberger Kálmán, a világhírű Afrika-vadász, író és a "Nimród" c. vadászújság tulajdonos-főszerkesztője; Csathó Kálmán író - a Nemzeti Színház főrendezője; gróf Széchenyi Zsigmond, világhírű Afrika-vadász és író; dr. Vertse Albert, a Madártani Intézet igazgatója; Tőrey Zoltán, a Magyar Filmiroda igazgatója; gróf Wass Albert, földbirtokos, író. Gazdatiszti munkája mellett vadászati témában írogatott is, cikkei a "Nimród" c. vadászújságban jelentek meg.

1936-ban megírta a Gárdonyi Géza Társaság történelmi regénypályázatára a "A koppányi aga testamentuma"-t, amellyel első lett. 1939-ben a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda magyar nemzeti szellemiségű regény pályázatán (amelyre összesen 193 író küldte be pályaművét), a "Zsellérek" c. regénye kapta a 3000 pengős első díjat. A "Zsellérek" népszerűségét mutatja, hogy 1939-44 között 7 kiadást ért meg. A regény csonkítatlan formájában csak a rendszerváltozás után, 1994-ben jelent meg újra, mivel a regényben bemutatja a vörös terrort.

1940-ben beválasztották a Kisfaludy Társaságba, melybe a kor jelentősebb és legnagyobbnak tartott írói, költői, irodalomtörténészei, esztétái, kritikusai és műfordítói tartoztak, csak a szigorú és objektív szakmai értékmérés és elbírálás alapján lehetett tagja valaki. A taglétszáma maximált volt, 50 rendes és 20 levelező tag lehetett, új tag csak akkor kerülhetett a Társaságba, amennyiben haláleset következtében üresedés történt. Fekete István Harsányi Zsolt helyét foglalta el. A Társaság bírálóbizottsága, 6 könyv és a nagysikerű "Dr. Kovács István" c. film forgatókönyve, valamint a "Hajnalodik" c. színdarabja után, az ország 15 legjelentősebb és legtehetségesebb írója közé rangsorolta Fekete Istvánt.

1946 tavaszán tiltó indexre került a proletárdiktatúráról és a bolsevizmusról szóló írásai miatt, és a politikai rendőrség (ÁVO) is bántalmazta emiatt. Szemét kiverték, szétverték a veséjét és hajnalban egy katonai kocsiból kidobták a János Kórház mellett, ahol két járókelő találta meg.

Az 1949. tavaszi "tisztogatásig" Budapesten, a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol több mint egy tucat teljesen új megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett. Ezután politikai okokból könyveit nem adták ki, állandó állást sehol nem kapott, alkalmi munkából (például uszályrakodás) tartotta el családját 1951 őszéig, amikor tanári álláshoz jutott a kunszentmártoni Halászmesterképző Iskolában. Osztályidegenként az új könyvkiadók és folyóiratok nem kér(het)tek belőle, igaz, a Sztálin halálát követő itthoni változásokig ő sem keres(het)te velük a kapcsolatot. Miután kizárták a Magyar Írók Szövetségéből, már csupán az "Új Ember" és a "Vigilia" fogadta szívesen írásait, ekkoriban ez nagy egzisztenciális segítséget is jelentett, hogy rendszeresen közölték apróbb, tárcaszerű novelláit.

A két egyházi folyóirat szerkesztősége tulajdonképpen az író kirekesztését követően kezdtek érdeklődni iránta. Szerkesztőik (Saád Béla és Sík Sándor) régebbről ismerték Fekete Istvánt, és olyan katolikus íróként tartották számon, aki irányzatok és mozgalmak mellett nem szívesen kötelezi el magát, ám a hite megingathatatlan, a barátai mellett pedig mindhalálig kitart. A változások idején e függetlenség a megbízhatóság ajánlólevelét jelentette, a vallásos kiadványok marginalizálódása pedig a jelenlévő kívülállóság lehetőségét kínálta fel Fekete Istvánnak. Bennük folyamatosan publikálhatott, anélkül, hogy elvtelen kompromisszumokra kényszerült volna.

Az "Új Ember" és a "Vigília" közönsége szívesen fogadta a polgári középosztály egykori lapjainak népszerű szerzőjét, és ennek jeleként folyamatosan gyarapodó olvasótábora lett a következő 20 esztendőben. Személyes hangú tárcái mellett különösen az ünnepi alkalmak idején közölt, morális dilemmákat megelevenítő hagyományos elbeszéléseit kedvelték.

Egész életében nyíltan vallotta istenhitét, világnézeti és erkölcsi hovatartozását. 1950-ben - a Rákosi-korszak legvéresebb időszakában -, a II. ker. Tárogató út 77. alatti, volt Rajnai-Tömöry villában található lakásába befogadta a Szent Ferenc Leányai apácarend "kápolnáját". Az egykori Szajkó (ma Szerb Antal utca) és a Tárogató út sarkán lévő Szent Ferenc Lányai rendházból kilakoltatták az apácákat, hogy az épületből kommunista pártszékházat csináljanak (a Jézus Szíve-kápolna mai napig a villában található).

1955-ben a "Halászat" c. könyvét tankönyvként adták ki. Ezután számos kiváló ifjúsági regényt írt, melyekben az ember és a természet igazi viszonyát hűen ábrázolta.

1960-ban József Attila-díjjal tüntették ki a "Tüskevár" c. regényéért. Több regényéből készült sikeres film, így pl. a "Bogáncs", a "Tüskevár" és rajzfilmen a "Vuk".

Nagyon erős dohányos volt, ami miatt 1968-ban kapott egy szívinfarktust. 1970-ben újabb infarktus következtében halt meg Budapesten. A Farkasréti temetőben temették el, de felesége kezdeményezésére hamvait 2004. augusztus 14-én újratemették a Somogy megyei Göllén.

Az irodalmi életben sem nagyságának megfelelően kezelték. Könyveit ugyan kiadták és az olvasók között ezek népszerűek is voltak, de politikai okokból például több lexikonban hiányosan vagy egyáltalán nem szerepelt. Az Akadémiai Kiadó 1965-ben megjelent Magyar irodalmi lexikon I-III. kötetében foglalkoznak ugyan vele, de életével, munkásságával kapcsolatban az alábbi tényeket kihagyták:

• Egyik versét már 14 éves korában közölte a "Zászlónk" c. népszerű ifjúsági folyóirat  
• 1940-ben írta a "Hajnalodik" c. drámai színművet, melynek nagy sikerére jellemző, hogy több mint száz folytatólagos előadást ért meg a budapesti Magyar Színházban  
• 1941-ben ő írta minden idők egyik legnagyobb sikerű – és nagy szenzációt kiváltó – "Dr. Kovács István" c. film forgatókönyvét  
• 1942-ben írta a "Túlsó part" és "Féltékenység" c. filmek forgatókönyvét  
• 1943-ban írta az "Aranypáva" c film forgatókönyvét
• 1941-48 között több mint egy tucat teljesen új megoldású mezőgazdasági oktatófilmet írt és rendezett
• Az 1940-es évek elején az egyik legkeresettebb és legsikeresebb magyar író volt
• A "Csí" c. könyve 1942-ben megjelent német nyelven
• 1936-tól az akkori évek legjelentősebb irodalmi-társadalmi folyóirat – az Új Idők – rendszeresen közölte novelláit, folytatásos regényeit. (Hajnal Badányban, Emberek között, Végtelen út, Gyeplő nélkül)
• A Kisfaludy Társaság tagja volt, ami 1945 előtt a legnagyobb írói elismerésnek számított  

Szintén az Akadémiai Kiadó által először 1966-ban kiadott és még 1982-ben is megjelent "A magyar irodalom története 1919-től napjainkig" c. 1105 oldalas összefoglaló művében pedig egyáltalán nem szerepel.

Művei:

• A koppány aga testamentuma (regény)
• Csí és más elbeszélések (regény)
• Dr. Kovács István (forgatókönyv)
• Hajnalodik (színdarab)
• Öreg utakon (elbeszélések)
• Féltékenység (forgatókönyv)
• Túlsó part (forgatókönyv)
• Hajnal Badányban (regény)
• Aranypáva (forgatókönyv)
• Egy szem kukorica (novellák)
• Emberek között (regény)
• Emberpor (újságokban, folyóiratokban megjelent válogatás)
• Gyeplő nélkül (regény)
• Tíz szál gyertya (válogatott/kiadatlan novellák és versek)
• Kele (állattörténet egy gólyáról)
• Lutra (állattörténet egy vidráról)
• Halászat (tudományos munka: tankönyv, melyből még ma is tanítanak a szakemberek)
• Tüskevár (regény)
• Bogáncs (regény)
• Téli berek (regény, a Tüskevár folytatása)
• Pepi-kert (tudományos munka: a szarvasi arborétum története és leírása)
• Őszi vásár (elbeszélések)
• Kittenberger Kálmán élete (életrajzi regény)
• Vuk (állattörténet egy rókáról)
• Csend - 21 nap (kisregény)
• Hu (állattörténet egy bagolyról)
• Barangolások (elbeszélések)
• Ballagó idő (életrajzi regény)
• Tarka rét (elbeszélések és versek)
• Rózsakunyhó (elbeszélések és karcolatok)
• Erdei utakon (elbeszélések)
• Vadászatok erdőn-mezőn (elbeszélések)
• Ci-Nyi (állattörténetek)
• Végtelen út (regény)
• Karácsony éjjel (regény)
• Kísértés (elbeszélés, novella, kisregény)
• Tűz mellett (elbeszélések)
• Erdély (kisprózák)
• Fészekrablás (elbeszélés, novella, kisregény)
• Tojáshéjdarabkák (regény)
• A három uhu és más történetek
• A magam erdeiben
• Almárium – Fekete István füveskönyve
• Búcsú
• Cönde/Csend
• Derengő hajnal
• Éjfél után… (regény)
• Képzelet és valóság
• Matula és egyebek
• Öreg naptár
• Vasárnap délután
• Számadás (novellák)
• Három karácsony (színdarab három felvonásban)
• Harangszó (versek - torontói kiadás)
• Köd (novellák)
• Karácsonyi látogatók (novellák)