Az Örök Köforgás.
Új életre témadt a téli kihalt világ. Éled a Természet, ez a furcsa világ.
Bokrok alatt kibújt a kedves virágom, Meleg a Napsugár, Tavasz nyílik ágon.

Megjöttek a fecskék, itt vannak a gólyák. Tulipánok nyílnak, illatos orgonák.
Virágzó természet tobzódik ujjongva, Sétálnak a fiúk lányokat karolva.

Tavasz. A születés és újjászületés. Virágok porzása és szerelmeskedés.
Fészekrakó - idő, családalapítás. Felejthetetlen-szép! A Tavasz az ifjuság.

Minden üdezöld. Úgy kivirult a világ! Kedves illatukat ontják már a rózsák.
Érik a sok gyümölcs, piros a cseresznye, És az embereknek szebb így az élete.

Itt a Nyár. Felnőttkor, az Életnek nyara. Családok, gyermekek vágya, boldogsága.
Itt az aratás is. Beért eredmények. Betakarítása az érett Kenyérnek.

Perzselőn-forró nyár égeti a tájat. Párok keresgélnek bokor alatt árnyat.
Csodálatos a Nyár! Oly kár, hogy elmúlik! De ezért az ember sose szomorkodik.

A tüzes heve lassan csendesedik. Elnyílt rózsa szirma a földre lehullik.
Elkövetkezett az Élet délutánja, De még szüretelnek. Zeng a vidám nóta.

Ez az Ősz. az ember elkezd öregedni, De eszébe sem jut önmagát elhagyni!
Lan gyos a Napsugár, egyre több a felhő, Elmentek a gólyák, szemerkél az eső.

Egy napon lehull a százszínű levél is. Barna ágak végén zörget már a Tél is.
Az ember az öregség küszöbét átlépi, DE! - még megtalálja azt, mi" széppé teszi.

Szeretettel küldöm ezt a verset MINDENKINEK. Pereiné Babi.

Válasz

Balogh József: Tavasz

Fészket rak a jó idő,
gólyanép is haza jő.

Itt totyog a patakpart,
a sok vadlúd vele tart.

A Nap szeme ide lát,
kedvet nyílik a világ.

Hóvirágom tavaszol,
szívem zenét zakatol.

A park csupa szerelem,
benne magam keresem.

Válasz

Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog,
érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre.
Tiszta szívből ezt kívánom!
Szaporodjon ez az ország
emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött,
soha-soha ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke,
gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

Válasz

Köszönöm szépen,hogy olvashattam a sok szép verset.Gratulálok,és boldog újévet kívánok.Marika

Válasz

Tompa Mihály
Búcsú az ó évtől

Hogy már egyszer valahára
Neked is végbucsút mondunk!
Elmehetsz Isten hirével,
Nincs egymással semmi dolgunk!
Sok csinyt tettél, szökve mégy el,
Meg sem várva a viradtát,
Csak condráid hagyva rajtunk:
Emléked, - s az ócska naptárt.

A tavasz szép volt te benned:
Felszökkent a bunda ára;
A rózsának ajka éjjel
Ráfagyott a violára;
Annyi volt a sánta gólya,
Ki elhullt a sima jégen!
A sirásó- meg a papnak
Nem volt annyi pénze régen.

Nyárban, a harmat hiányát
Dérrel pótlá Árva, Zólyom;
Mózes nélkül, száraz lábbal
Jártunk tengeren, folyókon;
Kiment az eső divatból,
S fútt a szél két hétig néha,
Igaz, nem lett búza s áldás:
De lett üszög és - poéta.

A gyümölcs-szedés bajától,
Őszre megmentett a hernyó;
A regényes cserebogár
Ette azt is, ami nem jó;
Vig szüret volt, kádra szürtük.
Annyi volt a drága lőre, -
Hej csak téged, aki adtad,
Tarthatnálak jól belőle!

S az év végre megbolondúlt,
Vénségére lett szerelmes:
Hó s fagy kellett volna, s a tél
Vala nyájas engedelmes.
Az elkinzott földnek akkor
Hozott nyiló szép virágot; -
Rámosolyghatsz az emberre,
Ha elébb jól pofon vágod!

És a bölcsre rosz idő járt,
Ott veszett a könyv a polcon,
Ritkán jött egy jámbor lélek,
Kinek egyet oda sózzon;
Folt hátán folt a kabátja,
De ő azért elél hóltig;
Hirrel gyujt be a kályhába,
S dicsőséggel takaródzik.

A bolondot a szerencse
Elfogadta gyámfiának;
Szemérmesnek szeme koppant,
A henyének szakja támadt.
S hány szegénynek a fejét nem
Törte bé a szent igazság!
Megengedvén, hogy ha tetszik,
Tűröm-fűvel borogassák.

S mint a gyermek süvegével
Üldöz és fog tarka lepkét:
Sok embernél, a reményre
Történt a vadászat ekkép, -
S a fogottat elbocsátá,
Más után mohón szaladva...
S annyi haszna van belőle:
Hogy rongyos lett a kalapja.

No de semmi! itt az új év,
Jobb lesz tán ez? Majd megválik!
Nincs mit válogatni bennök,
Egyik olyan, mint a másik:
Új nevével hoz fejünkre
Régi küzdést, régi gondot;
S kiknek mindig, minden jól van:
Azok a bölcsek s bolondok!

Válasz

Kányádi Sándor: Ballag már

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Beéri az öreget
s válláról a terhet
legényesen leveszi,
pedig még csak gyermek.

Lépegetnek szótlanul
s mikor éjfél eljő,
férfiasan kezet fog
Múlttal a Jövendő."

Válasz

Szeretem ezt a verset. Nagyon szép! Köszönöm Ildi, hogy újra olvashattam.

Előzmény

Válasz

Az öreg óra énekel
Dsida Jenô

Csak úgy hivnak: az öreg óra.
Rokkant vagyok már, vén legény,
Egyformán tétlen rosszra, jóra,
Ülök a szekrény tetején.
Jelzem meggörbült mutatóval
A jövő-menő perceket,
Sorsom nagy, álmos, untató dal:
Csak ketyegek, csak ketyegek.

Lefüggönyözve áll az ablak.
Pihen a nap már nyugaton,
Sugarai meg nem zavarnak...
Itt minden csupa nyugalom.
Mire is nap ily vén legénynek?
Jobb annak már az éji hold, -
Úgy érzem néha: nem is élek,
És álmodom csak, ami volt.

Olyankor vár még némi gond rám,
Mikor bejön a nagyanyó,
Leül elémbe alkony-órán,
- Haja fehérlő, mint a hó, -
Felnéz reám bágyadt szemével:
"Mesélj, no, szépen valamit!"
S én sorba veszem halk mesével
Az eltünt évek napjait.

Hej, más volt hajdan, ötven éve!
Hej, az volt ám a szép idő!
Termett a bor, a búzakéve,
Volt búcsú, névnap, esküvő!
Más voltál te is nagyanyóka:
Szemed ragyogott, mint a nap,
Ajkadon csengett, sírt a nóta,
Virág fonta be hajadat.

Egy napsugaras délutánon
Itt álltál te s a vőlegény...
Első szerelem - első álom...
Az első csókot láttam én.
Az évek lassan szálldogáltak,

Lassan benépesült a ház -
Sugara múltán ötven nyárnak
Az ifjú tábor hol tanyáz?

A gonosz idő hogyan őröl:
Aki víg volt, most szomorú.
Temetés lett az esküvőből,
Virágfüzérből koszorú;
Meghaltak mind, és eltemettük,
Ketten mar adtunk: te, meg én -
S el-elgondolkodunk felettük
A szürke alkony idején.

Az én sorsom is más volt hajdan,
Mig ifjú voltam és vidám:
Sok cifra betű fénylett rajtam,
Csupa öröm volt nézni rám.
Ma már a gépem csupa rozsda,
Súrlódnak benn a kerekek,
Aranyozásom rég lekopva
S az elmúlásról ketyegek.

Nem is marad meg semmi, senki,
Meghal a szív, a dal s a száj. -
Hogy nékem kell ezt elzengeni,
Öreg szívemnek jaj, be fáj!
Nagyanyó! Nekem nincs mit várnom,
Meghalok szépen teveled...
Elröppen egy perc... kettő... három...
Csak ketyegek, csak ketyegek...

Válasz

Este mikor kigyúlnak a

Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,

A gyermekkori álmok egy percre visszatérnek.

Ekkor szememben a szeretet fénye lángol,

S a gyertya fényénél még a csillag is táncol.



Mikor a fenyőfa illata megérinti szívünk,

ezen az estén még az álmokban is hiszünk.

Nem szeretnék mást csak boldognak lenni,

és másokért a szokottnál is többet tenni.



A rohanó világban megkopnak a fények,

halványak a hitek,halványak a remények.

Nem szeretnék mást,csak hinni a szóban,

Őszintén szeretni és bízni a jóban.



Őrizzük meg a Karácsony fényét,

és a szeretetben való hitünk reményét!

K10.jpg

Válasz

Juhász Gyula

Harmóniák


Szenvedni tudj és tűrni merj
És várni, sírni, érni,
A szirtek párnáján pihenj
S ne félj a végtelen jövővel szembenézni!

És minden veszne, törne bár
S ha semmit el nem érne,
A lelked él még s vár reád
Titokkal teljes és vigasszal teljes éje.

Válasz