Vajon miből jön létre ez a fehér, jéghideg kis pehely, hogyan nézne ki, ha felnagyítanánk! Csupán egy tömör kis szösz-möszhöz hasonló valami vagy egy tökéletesen megszerkesztett újabb csodája a természetnek? Gyertek, nézzük meg, mi a válasz erre a kérdésre! A hópelyhet úgy is szokták nevezni, hogy hókristály. Mi jut eszedbe a kristályról? Minden részlete pontosan kidolgozott, gyönyörűen egységes az egész. De hát mi köze lehet a kristálynak a hókristályhoz? Bizony ugyanez mondható el a hópehelyről is, ami a kristályról.
A hókristálynak jellegzetes formája van, melyet először Kepler vett észre 1611-ben. Ő látta meg elsőnek, mi is a titka a pici fehér hópehelynek. Képzeljétek el, minden egyes hópehely hatszögletű alakzatot képez. Természetesen Kepler még nem tudta teljes pontossággal megvizsgálni őket, de idővel a technika és a mikroszkópok fejlődésével erre is sor került.

Egy hókristály szerkezetét csak akkor látjuk sértetlenül, ha hideg helyen vizsgáljuk. Már a test melege is rongálja a kristályokat, semmiképpen nem szabad hozzáérni.
Kepler után jóval később, 1855-ben egy Glaisher nevű úriember folytatta a megfigyelést. Ahhoz, hogy az egészen apró, finom vonalakat is jól meg tudja nézni, közel kellett hajolnia a hókristályhoz, így már ilyen távolságból is roncsolta a kristályszerkezetet a testéből kisugárzó hő. A legnehezebben látható részleteket ez a kis hőmérsékletemelkedés abban a pillanatban el is tüntette, ezért a szobában lévő hideget még jobban fokoznia kellett. Kiválasztott egy kristályt és nagy figyelemmel, elgémberedett kézzel megpróbálta a lehető legpontosabban lerajzolni. S mivel egy szabályos alakzatról van szó, ha már egy részletét lerajzolta a hidegben, a többit könnyen ki tudta pótolni emlékezetből is.
A hópelyhek szerkezetében talán nem is gondolnátok, mennyire sokféle forma megtalálható. Ugyanis van még valami, amit el sem hinnénk. Állítólag nincs két egyforma hópehely. S ha belegondolsz, hogy csak egy négyzetméternyi helyen, ahol állsz, ha esik a hó, mennyi hópehely leesik, akkor mennyi eshet le egy ország területén. Őszintén szólva felfoghatatlan.

Visszatérve a formákhoz, a hókristály szerkezetében a következők találhatóak meg: 3-4-5 oldalú gúlák, oszlopok, egyszerű vagy kombinált hasábok, lemezek, csillagos és több forma összekapcsolódásából keletkező különféle alakok. S bár valóban nincs két egyforma hókristály, valami mégis van, ami egyezik bennük. Mindegyiknek az átlói pontosan 60 fokos szöget zárnak be. A főküllőkből ágazó mellékküllők ugyancsak 60 fokos szögben ágaznak el. A fő- és a mellékküllőkben légüres cső látható, melyeknek a végén szintén egy légüres gömböcske figyelhető meg, ez adja azt a csodálatos gyémántos csillogást. Ha van otthon mikroszkópod vagy akár nagyítód, te is megvizsgálhatod őket, s ha nem is sikerül tökéletesen minden részletét látnod, a fő részletei biztosan kivehetőek lesznek.
Akkor pedig te is részese lehetsz ennek az apró csodának. Sikeres vizsgálódást!