LEGJOBB KLUB

Két karodban

14 éve | [Törölt felhasználó] | 13 hozzászólás

Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek,
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Címkék: vers

Kapcsolódó bejegyzések:

PORTUGÁL SZONETTEK XIII. - XIV.

PORTUGÁL SZONETTEK XI. - XII.

PORTUGÁL SZONETTEK IX. - X.

PORTUGÁL SZONETTEK VII. - VIII.

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Kétféle képpen: ha a fenti "ablakban" lévő linket kimásolod, akkor az egész bejegyzést el tudod küldeni bárkinek.
A másik módja: kijelölöd a szöveget és a jobb egérgombbal a "másolás" feliratra kattintasz. Utána pl. World-be teszed: jobb egérgomb "Beillesztés"...

Előzmény

Válasz

Kovácsné Ircsi üzente 14 éve

Csodálatos ez a vers amióta megkaptam örzöm.Szeretném elküldeni másnak is.Miként tehetném.Kovácsné /Ircsi/

Válasz

Szalai Tamásné üzente 14 éve

Ezek a versek Gyönyörűek! Köszönöm!

Válasz

laczone erzsébet üzente 14 éve

Nagyon szép Radnóti vers a kedvenceim közé tartozik mindig szivesen olvasom

Válasz

Szalai Tamásné üzente 14 éve

KÖSZÖNÖM! NAGYON SZERETEM A VERSET!

Válasz

Kovácsné Ircsi üzente 14 éve

Csodálatos verset választottál.A mai sivár szeretet nélküli világban ez egy fénysugár ,ami melengeti a lelkünket.

köszönöm:kovácsné ircsi

Előzmény

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 14 éve

Köszönjük :)

Előzmény

Válasz

GNE Magdi üzente 14 éve

Nagyon szép ez a vers is,
hozok egy másik szép verset Radnotitól

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.