Elkészült Magyarország eddigi legátfogóbb tó és folyóvízi katasztere. Az új adatbázisba és térinformatikai állományba mintegy 3000 tó és tízezer vízfolyás került be. A tavaly elindult monitoring eredményei alapján, 2015-ig számos vízminőségjavító beruházásra kerül sor.

A tavaly elkészült országos vízrajzi kataszter többek között az EU Víz Keretirányelv alapját is képezi. Az Európai Unió 2000-ben fogadta el a vízgazdálkodási politikáját és az ezt rögzítő Víz Keretirányelvet (VKI). Ennek célja, hogy 2015-re az összes tagország területén a felszíni és felszín alatti vizek jó ökológiai állapotba kerüljenek, és olyan vízgyűjtő-gazdálkodási terveket dolgozzanak ki, amelyek hosszú távon biztosítják a vizek jó állapotának fenntartását. (A vizek minőséget 1-től 5-ig terjedő skálán határozzák meg. Az 5-ös a kiváló, 4-jó, az egyes pedig a rossz, az ún. erősen szennyezett vizet jelenti).

Vizeink jó állapotban való megőrzése nem csak az ivóvízellátás és az élővilág szempontjából fontos, hanem az adott területen élők rekreációja és megélhetése szempontjából is. Hiszen egy-egy kedvező ökológiai állapotú tó vagy folyóág gazdag halállománya és madárvilága miatt, akár a helyi szelíd turizmus alapja is lehet, amely jövedelemkiegészítést biztosít a helyieknek.

A vízminőség meghatározása szempontjából a korábbi szemlélethez képest - amikor elsősorban csak mennyiségi és kémiai paramétereket vettek figyelembe - a VKI nagy hangsúlyt helyez a vizek biológiai vizsgálatára. Vagyis az egyes felszíni víztestek minőségét - többek között - azok élővilága alapján határozzák meg. „Ez nagyon fontos előrelépés a korábban uralkodó szemlélethez képest, hiszen az élővilág a legjobb indikátora a vizek minőségének” – mondta Perger László, a VKI-t koordináló Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) főosztályvezetője.

A magyar jogrendszerbe 2004 végén kerültek be a Víz Keretirányelvvel kapcsolatos új jogszabályok, de a gyakorlati lépések már 2000-ben elkezdődtek, az adatbázis felépítéséhez szükséges térinformatikai rendszer felállításával és az adatok feltöltésével. Az adatbázis elkészítése több évet vett igénybe, hiszen digitális formában nem álltak rendelkezésre ilyen részletes adatok, és nem létezett egységes országos adatbázis, hanem a különböző hatóságoknál szétszórtan fellelhető adatokat kellett összegyűjteni.

Hány tavunk van?

A vizek feltérképezéséhez egyrészt az ún. CORINE felszínborítottsági térképeket (a FÖMI által 1990 és 2000 között, űrfelvételek alapján készített, az ország egészét lefedő térképek), a vízügyi igazgatóságok rendelkezésére álló topográfiai térképeket és adatbázisokat, valamint légifotókat használtak fel.

„A CORINE felszínborítottsági térképek túl kis felbontásúak, ami nehezítette a kisebb vizek beazonosítását, ezért a topográfiai térképek és a légifotók alapján pontosításokat kellett végezni. Szintén nehezítette a munkát, hogy a Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok rendelkezésére álló topográfiai térképek bár megfelelő felbontásúak és ilyen szempontból jól használhatók, viszont mivel ezek az 1970-es és 1990-es évek között készültek, sok esetben nem tükrözik pontosan a jelenlegi állapotot. A rendelkezésre álló légifotók közül pedig a legújabbak is csak 2003-2004-ben készültek, és nem fedik le az ország egész területét. Ezért több esetben is szükség volt az érintett vízügyi igazgatóságok szakembereinek helyismeretére, vagy esetleg külön erre a célra végzett terepbejárásokra” – sorolja a nehézségeket Tóth Tünde, a VKKI munkatársa.

Az 50 hektárnál nagyobb tavaink (Forrás: VKKI)

Végül az országos adatbázisba összesen mintegy háromezer (ezer négyzetméternél nagyobb) állóvíz és mintegy tízezer vízfolyás került felvételre. Majd ezekből számos, az EU által előírt szempont alapján kellett kiválasztani azokat a tavakat és vízfolyásokat, amelyekkel a VKI keretén belül részletesebben foglalkoznak. Az állóvizek esetében ide sorolták az 50 hektárnál nagyobb vizeket, ezek száma összesen 212, valamint a vízfolyások közül a 10 négyzetkilométernél nagyobb vízgyűjtővel rendelkezőket (889 ilyen vízfolyás van). Ezeket a víztesteket láthatjuk az itt bemutatott két térképen: pirossal a mesterséges, zölddel az erősen módosított természetes, kékkel pedig a természetes vizeket jelölték a térképkészítők.

Érdekes, hogy az előírások szerint például azok az 50 hektárnál nagyobb állóvizek, amelyek a folyókon létrehozott duzzasztással keletkeztek, vagy ártéren lévő holtágak, – a Tisza-tó kivételével –, a VKI adatbázisába állóvízként nem kerültek bele, hanem a folyóvíz részeként kezelik azokat. Viszont a mentett oldali holtágak már tóként szerepelnek a leszűkített adatbázisban.

Fontos szempont a lakosság bevonása

Ezzel párhuzamosan tavaly elindult a víztestek monitoringja is, melynek során vizsgálják a tó- és folyóvízi kataszterből kiválasztott közel 900 fontosabb vízfolyás és mintegy 200 állóvíz vízmennyiségét, kémiai jellemzőit és élővilágát. A monitoring mintegy 130 állandó helyszínen és további közel 400, évente változó helyszínen zajlik. „A monitoring révén a szakértők egyre pontosabb képet kapnak a hazai vizek állapotáról, illetve arról, hogy milyen változtatásokra van szükség az egyes területeken” - tette hozzá Benkő Dóra, a VKKI munkatársa.

Az így nyert adatok alapján 2008 végére egy előzetes vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell készíteni minden vízgyűjtőre. Ezeknek a terveknek lényegében az adott területen lévő vizek állapotát kell bemutatnia, valamint javaslatot kell tennie arra, hogy szükség esetén, hogyan lehet legalább jó állapotba hozni az adott víztestet, illetve milyen hasznosítással érhető el, hogy a víz jó minősége hosszú távon fenntartható legyen.

Tíz négyzetkilométernél nagyobb vízgyűjtőterületű vízfolyások (Forrás:VKKI)

Az így elkészült javaslatokat 2009 első felében társadalmi vitára bocsátják az érintett régiókban, településeken, majd ez alapján 2009 végére készülnek el a végleges vízgyűjtő-gazdálkodási tervek, amelyek pontosan előírják, hogy mely víztesteken milyen beruházásokra van szükség 2015-ig a vízminőség javítására, vagy az esetleg már meglévő jó állapot fenntartására.

„A jövőre kezdődő helyi szintű társadalmi vita (jelenleg a társadalmi vita a négy nagy részvízgyűjtő szintjén zajlik), nagyon fontos eleme a folyamatnak, hiszen nélkülözhetetlen ezeknek a terveknek az elfogadtatása a helyi lakossággal. Lehetőséget kell biztosítani az érintettek számára, hogy a nekik és egyben a természetnek leginkább megfelelő vízhasznosítási vagy átalakítási alternatívát válasszák ki, hiszen csak a helyi lakosság támogatásával biztosítható, hogy hosszú távon jó állapotban maradjanak meg a vizeink” – hangsúlyozta Perger László.

(forrás: National Geographic)