Bál ideje? Február!
Csinos lányka mórikál,
a csúf ördög én vagyok,
barátnőim angyalok.
Cimborám a doktor úr,
kész macsó így orvosul!
Egy túlsúlyos hópehely
nem rop táncot senkivel.
Vajon ki ő? Nem tudom.
Ott csücsül egy bús majom!
Focistából tíz akad,
egy híjam s kész a csapat.
Hófehérke nagy talány,
kissé fiús hóleány.
Amott fura maskara,
hallgatag’ áll, nincs szava,
mezőn riaszt madarat,
így a földben mag marad…

Jönnek-mennek jelmezek,
elvarázsolt sok gyerek,
farsangostul áll a bál,
MÓKÁS VAGY, TE FEBRUÁR!

Maskarások, bolondok
Rázzátok a kolompot
Takarodjon el a tél
Örvendezzen aki él.

Fenyves Mária: Cirkuszban

Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom.
Tapsra is kész a kezem,
piros kesztyű kezemen.
Ha produkciómnak vége,
futok a közönség elébe.

Vidor Miklós: Bolond-bál

Bolond bálban jártam
az este,
a szamárral táncolt
a kecske.
Három majom húzta
a nótát,
vasvillával ettek
szamócát.
Be is csípett egy-két
legényke,
lisztes zsákot húztak
a pékre.
hordón lovagolt egy
bohóc ott,
kék füles dinnyével
golyózott.
Nyúlfi elől iszkolt
a róka,
fején árvalányhaj
paróka,
víg paprikajancsi
dobolt rám!
Ilyen volt a híres
bolond-bál!

Kiss Dénes: Bábu-bál

Babák, bábok,

bábok bálja

kezdődik itt

nemsokára.

Figyeljetek, gyerekek !

Meghívómat kikiáltom,

Vegyetek részt mind a bálon.

Uccu ! Ott a helyetek.

Simai Mihály: Békahangra

Hajladozó berkenye ágán ül egy brekeke.

Kérdezi a berkenye: Mit akarsz itt, brekeke?

Csak azt nézem, csak azt nézem,

hogy az ég kerek-e.

Miért nézed, brekeke ?

Felhő kerekedik-e?

Jeges eső esik-e?

Megfájdul-e majd a torkom,

bere-bere-kedek-e ?

Farsang van, farsang van,

járjuk a táncot gyorsabban!

Förgeteges ez a bál,

még a ház is muzsikál.

Kéménykürtőn hosszan kürtöl,

nagybőgőzik pincemélyből,

cimbalmozik betongerendáin,

gitározik tévéantennáin.

Az eresze csikorgató,

az ajtaja tárogató,

Ég a kisze, lánggal ég,

bodor füstje felszáll,

tavaszodik kék az ég,

meleg a napsugár.

Mire füstje eloszlik,

a hideg köd szétfoszlik,

egész kitavaszodik.

felhők fodrán napfény csillan
tél hidege most elillan
kisze bábú tűzben égett
tavaszt hozzon az igézet

madár dalos hűvös reggel
rügyben őrzött levelekkel
kisze bábú vízbe fulladt
elvitte a jeges múltat

egy játékos szellő gyerek
kerget pajkos verebeket
kisze bábú szalma teste
elszaladt a tél, a beste

virágok nyílni akarnak
színt adni barna avarnak
kisze bábú sajnálhatod
Te ezt már meg nem láthatod

Komáromi János: kisze, kisze

kisze, kisze szalmából
perzselődj a lángoktól
vörös táncban hamvadj el
nekünk most már tavasz kell

kisze, kisze halálod
könnyű lesz, majd meglátod
pernyeként az égbe szállj
napsugarat megtalálj

kisze, kisze tél hava
jégszakállú, menj haza
dideregtünk eleget
vártuk már a meleget

kisze, kisze áldozat
tűz emészt, nem kárhozat
emléked még bennünk él
eltűntél már, mint a tél

Maszkabálba
készül az utca,
A talpalávalót
Pőce Gyula húzza.
Ringyes rongyos maskarák,
Szalma, meg
kukorica figurák,
Fura táncuk
fürgén ropták.
Szólt a nóta
táncolt a láb,
Nevettük a
sok maskarát.

Mondóka

Elmúlt farsang el, el, el
Kinek használt, kinek nem.
Nekem használt, neked nem
Én táncoltam, te meg nem