A mély hó és a tartós hideg valósággal megtizedelheti a hazai bagolyállományt. A madarak ilyenkor nem találnak elegendő zsákmányt, és a hidegben legyöngülnek, védtelenekké válnak.

Itthon telelő madaraink, különösen a nagyobb testű ragadozók kellően "fagyállóak" ahhoz, hogy akár a mínusz 20 Celsius-fokos hideget is gond nélkül kibírják, amennyiben elegendő mennyiségű táplálékot találnak. Ha a hóborítottság nem állandó, vagy a hótakaró nem haladja meg a néhány centiméteres vastagságot, a madarak sikeresen elfogják az ilyenkor is aktív, a talajon keresgélő, a hófoltok között szaladgáló egereket és pockokat.

Ha azonban tartós és vastag hó borul a tájra, a rágcsálók a hó alatti járatokban közlekednek, és hosszú időre eltűnnek a madarak szeme elől. Ilyenkor a baglyoknak gyakorlatilag esélyük sincs arra, hogy elkapják zsákmányállataikat.  

Lefagyó lábak

A nappali ragadozók ilyenkor madarakra vadásznak, az éjjeli baglyok azonban a 20–60 centis hóban elveszítik táplálékforrásukat. Tartós hidegben a táplálékhiány még végzetesebb: mínusz 10 fok alatti hidegben egy jó kondícióban lévő bagoly két-három napot még átvészel élelem nélkül, de ezután már nem tudja testét melegen tartani.

A folyamat ugyanaz, mint az embernél. A szervezet a végtagokból az agy, a szív és más, létfontosságú szervekbe koncentrálja a vért, s a baglyoknak is elsőként a lábuk kezd el megfagyni, annak ellenére, hogy e ragadozók lábát toll fedi, ami egyrészt meleget biztosít, másrészt megóvja őket a zsákmányállatok harapásaitól – mondta el Orbán Zoltán, az MME társadalmi kapcsolatok igazgatója.
Az elfagyott lábú madaraknak sokszor még az orvosi ellátás ellenére sincs esélyük a túlélésre, mert elhaló lábaik alkalmatlanná válnak a zsákmány megragadására. A járhatatlan terepen a madarászok is nehezen találnak rá a sérült állatokra, ráadásul a földön vergődő, magatehetetlen madarak könnyű prédát jelentenek a portyázó ragadozók számára is.

A legrosszabb esetben a baglyok lába megfeketedik, és szó szerint leszárad, amputálódik. Még szerencsésnek mondható az a madár, amelyikkel ilyenkor a vérmérgezés végez, mint ha lassú éhhalál vinné el. "Becslések szerint a mély hóval és sokáig tartó, kemény mínuszokkal járó tél a csak éjszaka vadászó hazai gyöngybagolyállomány 75 %-át is elviheti. Annak ellenére, hogy ez a faj szinte kizárólag lakott területen, vagyis a vadonnál sokkal kedvezőbb körülmények között él" – emelte ki a szakember.

Segíthetünk

A kisebb mértékben urbanizálódott, kevésbé jól nyomon követhető fajok is hasonló veszteségeket szenvedhetnek, erről azonban még kevés az információnk. Ha minden tél ennyire zord lenne, a hazai bagolyfajok többsége rövid időn belül kipusztulna. Szerencsére azonban legutóbb az 1980-as évek második felében volt rá példa, hogy tucatszám kerültek kézre a fagyástól megfeketedett lábú gyöngybaglyok.

A Magyarországon költő baglyok közül egyedül a füles kuvik a vonuló faj, a többi hazánkban tölti a telet. Ők a már említett gyöngybaglyon kívül a macskabagoly, az uráli bagoly, az erdei és a réti fülesbagoly, a kuvik és az uhu. Bármilyen meglepő, egérvárak létesítésével bárki segíthet a madarakon, magyarán létezik "bagolyetető".

(forrás: Figyelőnet)