Amerikai tudósok szerint az általunk ismert univerzum határain kívül hatalmas, számunkra láthatatlan "struktúrák" léteznek, amelyek iszonyú erővel vonzzák a galaxisokat. Persze, csak ha igaz az elmélet, amelyet a "sötét áramlás" magyarázatára dolgoztak ki. 

A jelenség, amit a tudósok "sötét áramlásnak" neveztek el, abból áll, hogy az ismert világegyetemben minden óriási, óránként 3,2 millió kilométeres sebességgel rohan a kozmoszon kívüli hatalmas anyag csomók felé. (A sötét jelző itt - csakúgy, mint a sötét anyag, vagy a sötét energia esetében - egyszerűen csak a jelenség rejtélyes voltára utal.) A NASA marylandi Goddard kutatóközpontjában Alexander Kashlinsky vezetésével dolgozó tudósok úgy vélik, ez annak lehet a bizonyítéka, hogy világegyetemünk valami nagyobbnak, esetleg egy több univerzumból álló multiverzumnak a része.  Bármi, ami odaát van, nagyon különbözhet attól a világtól, amit ismerünk.  A jelenleg általánosan elfogadott modellek szerint a világegyetem akkora, amekkora távolságot a fény be tudott járni az ősrobbanás óta, és mindenütt ugyanazok a fizikai, kozmológiai törvények érvényesek.  Ha a marylandi kutatóknak igazuk van, át kell írni a kozmológiai tankönyveket. Kulcskérdés, hogyan értelmezzük a sötét áramlást, amelyre a világegyetem tágulása nem ad kielégítő magyarázatot. A kutatók szerint a két mozgás - a sötét áramlás és a tágulás - egyszerre történik.  A felfoghatatlannak tűnő elmélet magyarázatára Kashlinsky egy hasonlattal hozakodott elő: tegyük fel, hogy egy hatalmas óceán közepén lebegünk. Ameddig a szem ellát, a víz sima és minden irányban egyforma. Úgy véljük, ami a horizonton túl van, az is ilyen. Aztán egyszer csak rájövünk, hogy egy áramlás sodor minket. Ebből aztán arra következtethetünk, hogy az áramlatnak valamilyen oka lehet, és a horizonton túl valami más van.  

Azt is elmondta, hogy a kutatás eredménye őket is meglepte, nem azzal a céllal kezdték el vizsgálni a távoli galaxisokat, hogy átírják a fizikát. Egyszerűen kísérletileg igazolni akarták az elfogadott elméletet, miszerint minél távolabb van egy galaxis, a mozgása annál lassúbbnak tűnik. A NASA mikrohullámú szondája, a WMAP segítségével mintegy 700 galaxis halmazt tanulmányoztak és meglepetésükre azt tapasztalták, hogy minden azonos, óránként csaknem 3,2 millió kilométeres sebességgel mozog, ráadásul egy irányba.  Az egyik lehetséges magyarázat szerint az ősrobbanást közvetlenül követő gyors felfúvódás időszakában az anyag jelentős része kirepült az ismert világegyetemből, de azóta is vonzza a bent maradt anyagot. Egy másik felvetés szerint az univerzum határán a tér-idő "csavarodott össze".  A kutatásról beszámoló tanulmány az Astrophysical Journal Letters című szaklapban jelent meg.  Sokan máris kételyeiknek adtak hangot, hangsúlyozva, hogy a kutatás eredménye érdekes, de még sokat kell dolgozni a magyarázaton. 

(forrás: origo)