LEGJOBB KLUB

Kínában egy vízhordozónak volt 2 nagy cserépedénye.
Annak a botnak egy-egy végén lógtak, amit a nyakában hordott.
Az egyik edényen volt egy repedés,
míg a másik tökéletes volt és mindig egy teljes adag vizet szállított.
A pataktól a házig tartó hosszú séta végén a megrepedt edény már csak félig volt vízzel.

Két teljes évig ez így ment, minden nap- a vízhordozó már csak másfél edény vizet
szállított vissza a házba.
Természetesen a tökéletes edény büszke volt a teljesítményére, hisz tökéletesen csinálta.
De a szegény törött cserép szégyellte a tökéletlenségét, és nyomorultnak érezte magát,
hogy csak félannyit tudott teljesíteni..
A két év keserűség után, egyik nap megszólította a vízhordozót a pataknál.

- Szégyellem magam, mert a víz szivárog egész úton hazafelé.
A vízhordozó így válaszolt a cserépnek:
- Észrevetted, hogy virágok csak az ösvényen csak a te oldaladon teremnek,
s nem a másik cserép oldalán?
Ez azért van így, mert én mindig tudtam a hibádról,

és virágmagot szórtam az ösvénynek erre az oldalára. Minden nap te locsoltad őket, amíg visszasétáltunk.

Két éve leszedem ezeket a gyönyörű virágokat, hogy az asztalt díszítsem velük.
Ha nem lennél olyan, amilyen vagy, akkor ez a gyönyörűség nem ragyogná be a házamat.

Tanulság:

Mindannyiunknak megvan a saját különleges hibája.
Mi mindannyian törött cserépedények vagyunk.
De ezek a törések és hibák,
amik mindannyiunkban megvannak teszik az életünket olyan nagyon érdekessé és értékessé.
Csak el kell fogadnunk mindenkit olyannak, amilyen,

s a jót meglátni másokban.

A legjobbakat kívánom az összes törött cserép barátomnak!
(Harmonet)