„A lelket kell meggyógyítani ahhoz, hogy a sejtek egészségesek legyenek.” (Wass Albert)

Az egészség sokkal több, mint pusztán a fizikai test jólléte, a jó testi közérzet. Egészségen ma már nemcsak a betegség hiányát értjük, hanem az emberként elérhető testi-lelki-szellemi teljesség állapotát.  „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya” – így fogalmazta meg az Egészségügyi Világszervezet, a WHO 1948-ban.

Az egészség a WHO szerint minimálisan 5 különböző terület megfelelő együttműködése esetén áll fenn. Az egészség egyszerre
- biológiai (a fizikai test megfelelő működése, egészsége)
- lelki (világnézet és a világban elfoglalt hely, én szellemi egészségként is utalok rá)
- mentális (gondolkodásbeli)
- emocionális (az érzelmek megélésének, kinyilvánításának képessége) és
- szociális (érzelmileg kielégítő társas kapcsolatok) jóllét is.

Ha a fenti ötből valamelyik területen problémák jelentkeznek, az egészségünk megrendült, főleg, ha a zavar tartósan fennáll. A magyar egész-ség szóban is felfedezhetjük ezt a rejtett értelmet: egésznek lenni, teljesnek lenni önmagunkban – amikor az 5 tényezőből egy sem hiányzik. Tehát a testi egészségen túl törődnünk kell az érzelmeinkkel, a gondolatainkkal, a lelki-szellemi beállítottságunkkal vagy világnézetünkkel és a kapcsolatainkkal is. Ha ez az 5 terület legalább nagyjából rendben van, és minden szempontból jól érzem magamat a bőrünkben, önmagam vagyok. Otthon vagyok a testemben, a lelkem szava szerint élek, békében, harmóniában másokkal és a világgal. Ezt jelenti az egység – ami messze nem a tökéletesség állapota! Nincs ember, aki ne élne át időről időre problémákat, nehézségeket, betegségeket, de nem is ez az elérhetetlen állapot az egység, az egészség állapota. Sokkal inkább az önismeretnek az a foka, amikor tudjuk és hisszük, hogy a problémánkat meg tudjuk oldani, a betegségünkből meg tudunk gyógyulni. Természetesen nem rendelkezhetünk mindenre kész megoldással, ám maga a hit saját magunkban és az isteni gondviselésben elegendő ahhoz, hogy elindítsuk a gyógyulás folyamatát.
A testi-lelki-szellemi egészség kifejezéssel tulajdonképpen ugyanezt az ötös felosztást fogalmazzuk meg kicsit másképp.
Az egészséges test, lélek és szellem az ember eredendő, természetes állapota, még akkor is, ha manapság egyre kevesebb erre a kézzelfogható bizonyíték (vagyis az egészséges, teljes életet élő, kiegyensúlyozott ember).
A gyógyulás pedig tulajdonképpen egyfajta hazatérés ebbe a vágyott állapotba, az egység állapotába.

Mit is jelent egységben élni emberi nézőpontunkból? Talán leginkább azt, hogy az életemet nagyfokú harmóniában élem: jól érzem magam a testemben, hiszen erős és egészséges vagyok, képes vagyok értelmes célokat kitűzni,  azokért dolgozni és azokat megvalósítani, harmonikus, szeretetteljes kapcsolatokat ápolok a szeretteimmel, barátaimmal, szűkebb-tágabb környezetemmel, nagyobb léptékben pedig megértem, elfogadom és szeretem a létezésem értelmét. Otthon vagyok a világban, ami számomra egy barátságos, támogató, a fejlődésemet elősegítő hely, ami nem mellesleg rengeteg élménnyel és örömmel ajándékoz meg – és ez még akkor is így van, amikor nehézségekkel küzdök, fájdalmakat, veszteségeket élek át, megtapasztalom a halált, az elhagyatottságot, vagy éppen a betegséget.
Ez utóbbi gondolat átvezet minket a Lélek szintű egység fogalmához, amely kicsit tágabb nézőpont, mint a mi emberi elképzelésünk.

Mit jelent egységben élni a Lélek nézőpontjából? A mi emberi fogalmaink szűkítik le az eredendő egységet a jó-rossz polaritására. Lelkünk a fizikai testen keresztül tapasztalja meg ezt a világot és saját döntéseinek következményét. Az, hogy a tapasztalatainkon keresztül tanulunk, emberi mivoltunk csodás ajándéka, a Lélek fejlődésének lehetősége. A Lélek szemszögéből nincs jó és rossz, minden csupán tapasztalat – az pedig, hogy mit kezdünk vele, a mi dolgunk, a mi emberi kihívásunk. Életünk milyensége nagyban függ attól, hogy milyen válaszokat adunk a minket érő kihívásokra – amelyeket gyakran ’problémaként’ említünk -, és ki tudjuk-e hozni a legjobbat a legreménytelenebbnek tűnő helyzetből is.

Gondoljunk csak azokra a gyógyíthatatlannak diagnosztizált rákos betegekre, akik ilyen vagy olyan módszerrel, de kigyógyultak a betegségükből. Megmagyarázhatatlan csoda? Vagy csak képesek voltak a lehető legerősebb pozitív választ adni az őket ért kihívásra? Ők nem adták fel, élni akartak és mindez túllendítette őket a problémájukon, a betegségen, a meghasadt egységen.  Közben pedig számtalan értékes tapasztalattal és tudással gazdagodtak a lelkük és testük működéséről, és nagy valószínűséggel komolyan átgondolták életük fontossági sorrendjét. Az egészség ajándékát azért nyerték el, mert elkötelezetten tettek azért, hogy az egységüket, a teljességüket visszaszerezzék. Gyakorta ezeket a gyógyulásokat csodának tartjuk, pedig inkább arról van szó, hogy a beteg az őt ért nagy traumára adott válaszként nagymértékben és mélyen változtatott önmagán, a világhoz, az élethez való hozzáállásán.

A Lélek nem ítél – tanul és tapasztal
A betegség tehát kétségtelenül az egyik legösszetettebb fejlődési, önismereti út: számos tapasztalat begyűjtésére, átélésére alkalmas. A tünetek gyakran csak a kiindulási helyzetet jelentik. A kiinduló betegségünk általában „csak” egyfajta katalizátor, gyakran nem a betegség legyőzése, a fizikai gyógyulás a végső cél. Sokkal inkább a gyógyulás közben megszerzett tudás, a személyiségünkben, életmódunkban bekövetkezett változás – a Lélek gyógyulása. Az a szemlélet, amire a betegség megtanított.
A valódi gyógyulás ezért annak függvénye, hogy mennyire vagyunk hajlandóak és képesek a szokásos vélekedéseken túllépni és más szemszögből megvizsgálni a helyzetünket. Mennyire vagyunk hajlandóak friss és üres elmével – szokásos ítéleteinket és előzetes elképzeléseinket félretéve – átgondolni, kik is vagyunk? Tudjuk-e más szemszögből értékelni az eddigi életünket? Minél jobban kiüresítjük az elménket, minél szélesebbre nyitjuk tudatunk kapuját, annál értékesebb kincsek birtokába kerülhetünk.

A betegséget ezért nem érdemes kizárólagosan rosszként megbélyegeznünk – ha meg tudjuk látni benne az egészségünk, teljességünk visszaszerzésére kapott lehetőséget, szinte már nyert ügyünk van. Ezen a szemléletbeli fordulaton sokkal több múlik, mint gondolnánk: ez a tudatosodás felé vezető utunk első, legnagyobb lépcsőfoka. Ha akár csak pillanatokra, de átlépünk a dualitás illúziójából az egység birodalmába, elindultunk a gyógyulás útján.

Hogyan tekints magadra, hogy egész-ségben létezhess?  A gyógyulás szellemi alapelvei

ʘ Lásd magadat egy-ségben: tudd, hogy nem csak a test vagy, hanem élő Lélek és Szellem is! Időről időre vizsgáld meg a fenti 5 területet az életedben és ha valamelyiket problémásnak érzed, keress megoldásokat.

ʘ Helyezd át a fókuszt: tekints önmagadra Lélekként, aki tapasztalatokat szerez ebben a világban. Ne a testeddel, az érzelmeiddel, a gondolataiddal, a törekvő akaratoddal, a vágyaiddal azonosítsd magadat! Találd meg azt, aki mindezeken túl vagy, aki ezeken túl is létezik!  Ha képes vagy megfigyelni a gondolatot, világossá válik, hogy te nem a gondolat vagy, hanem az, aki gondolkodik. Ha megfigyeled az érzéseid hullámzását, világossá válik, hogy te nem az érzés vagy, ami folyamatosan változik, majd elmúlik, hanem aki mindezt a hullámzást érzi és megfigyeli. És így tovább, menj végig a vágyaidon, az akaratodon, a testeden, minden olyan dolgon, amivel azonosítod magad. Te egyik sem vagy kizárólagosan, mégis képes vagy megfigyelni mindet. Vajon ki az, aki mindezt megfigyeli? És mi a célja mindezzel?

ʘ Képes vagy ebből a magasabb nézőpontból tekinteni az életedre? Kutasd az életed eseményeiben a rejtett összefüggéseket! Mi miért történt? Vedd sorra azokat a „negatív” eseményeket, amelyek végül valamilyen pozitív eredményre vezettek! Gondold végig, a „rossz” dolgokból mi jót tanultál? Mire tanítottak meg a betegségek, a veszteségek, a fájdalmak? Találd meg a rejtett értelmet – ekkor rájössz, hogy a jó és rossz csupán viszonyítás kérdése. Sok olyan dolog, ami elsőre drámainak vagy tragikusnak tűnik, felfedi titkos értelmét. A Lélek így tanul és fejlődik benned életed végéig.

ʘ Tévedés azt hinni, hogy mindig szükségünk van a „negatív” tapasztalatokra ahhoz, hogy valamit megtanuljunk jobban csinálni, de a kiinduló lépés általában ez. Minél inkább mestereivé válunk a perspektívánk kiszélesítésének, az egység-szemlélet gyakorlati alkalmazásának, annál könnyebb dolgunk lesz. Annál több „pozitív” tapasztalatban lesz részünk és annál kevesebb drámai, nehéz eseményben. Nem az számít, mi történik veled. Sokkal több múlik azon, hogyan viszonyulsz az adott eseményhez, mit tudsz belőle kihozni, hogyan kezeled, milyen tanulságot vonsz le belőle, hogyan építkezel belőle.

A valódi gyógyulás fejben történik, de legalábbis itt kezdődik el. A szemléletünk, gondolkodásunk átalakulása az első lépés, és a tartós eredmény érdekében ezt kell, hogy kövesse a többi: a konkrét gondoskodás a testünkről, lelkünkről, kapcsolatainkról. Ha felelősséget vállaltunk önmagunkért, a teljes jóllétünkért, akkor tennünk is kell érte. Részt kell vennünk benne, mert a gyógyuláshoz mindig szükségesek a saját erőfeszítéseink. (forrás:internet)