Minden állat szexuális viselkedésének végeredményben hasonló a célja: utódok létrehozása, amelyek hordozni fogják a szülők génjeinek egy részét. E cél elérésére azonban a különböző állatfajok igencsak eltérő módszereket fejlesztettek ki. Ezek között jó néhány akad, amelyek első látásra meghökkentőnek tűnnek, néha alig hihetők.Itt olvashattokaz állatvilág tíz legfurcsább párzási viselkedéséről.

10. helyezett - egy púp a nőstény oldalán

Az állatok minden viselkedése - táplálkozásuk, élelemkeresésük, a ragadozók elől való menekülésük - azért alakult olyanná, amilyennek ma látjuk, hogy alegjobban szolgálja az egyedek túlélését, és növelje szaporodási esélyeiket, hiszen ezáltal lehetőségük nyílhat arra, hogy génkészletüket továbbörökítsék a következő generációba. Mindez azonban mit sem ér, ha egy ivarosan szaporodó állat nem képes elérni, hogy ivarsejtjei egy különnemű fajtársának ivarsejtjeivel egyesüljenek, és az így létrejövő, zigótának nevezett sejtekből (amelyek ekkor már két példányban tartalmazzák a fajra jellemző géneket) életképes utódok fejlődjenek ki.

Minthogy az utódok életképességét nagyban befolyásolják génjei, amelyeket a szüleiktől örököltek, az utódnemzésre kész állatok igencsak megválogatják, hogy kivel állnak párba. Miután, gyakran a párzáshoz hasonlóan lenyűgöző udvarlási ceremóniaeredményeképp, egymásra talál egy hím és egy nőstény egyed (kivéve azokat az eseteket, amikor mindketten rendelkeznek mindkét nemre jellemző nemi szervekkel, amint arra nemsokára látunk is példát), elkezdődik a párzás. Az ivarsejtek egyes állatfajoknál a nőstény testüregében egyesülnek egymással, másoknál a külvilágban, ezeket külső megtermékenyítésű fajoknak nevezzük.

Néhány állatfaj párzó viselkedése különösen érdekes...

10. helyezett: horgászhalak

A horgászhalak (Lophiiformes) a mélytengerek lakói. Nevüket a fejük elején elhelyezkedő nyúlványról kapták, amelynek segítségével csapdába csalják áldozataikat. Most mégsem emiatt kerültek a listára.

A kutatók szinte kizárólag csak nőstény példányokat találtak a múltban. Mint kiderült, ennek az az oka, hogy a hím horgászhalak fejletlenül, emésztőrendszer nélkül kelnek ki a petékből. Minthogy egyedül életképtelenek, gyorsan rá kell találniuk a nőstényre. Amint találtak egy nőstényt, megharapják az oldalát, és enzimjeik segítségével feloldják a bőrét. A két egyed lassan egybeolvad, és a hímből nem marad több, mint egy púp a nőstény oldalán. Amikor a nőstény petéi megtermékenyíthetők lesznek, a hím spermiumai összeforrnak velük.

9. helyezett: egy tengeri laposféreg faj

A Pseudobiceros hancockanus nevű laposférgek párosodása inkább tűnik harcnak, mint szerelemnek. Ezek az állatok hímnősek, tehát az összes egyed rendelkezik mindkét nemre jellemző ivarszervekkel. Péniszüket nemcsak a párosodásra, de a vadászatkor is használják. A párosodó egyedek péniszükkel vívnak egymással, mindketten igyekeznek a másik egyedbe hatolni, és spermiumukat beléjuttatni. Amelyikük győz, az lesz a "hím", míg a másik a "nőstény" szerepét kénytelen vállalni, és kihordani a petéket.

8. helyezett: vörös szalagoskígyó

A kanadai Manitobába sok turista érkezik minden évben a vörös szalagoskígyók (Thamnophis sirtalis) párzását megfigyelni. Amikor a nőstény kígyó felébred téli álmából, olyan feromont bocsát ki, amely ellenállhatatlan a hímek számára, így csakhamar több százan gyűlnek össze. A nőstény az így kialakuló tülekedés közepén foglal helyet, miközben az összes hím igyekszik megtermékenyíteni őt. Erre a célra minden hímnek két pénisz áll rendelkezésére. A kutatók felfedezték, hogy egyes hím kígyók is bocsátanak ki a nőstények feromonjaira emlékeztető vegyi anyagot, ezzel magukhoz vonzzák a többi hímet. E viselkedés oka egyelőre nem ismert, feltételezik, hogy a többi hím jelenléte védelmet és meleget nyújt a vonzó hímnek.

7. helyezett: zsiráf

A hím zsiráfok (Giraffa camelopardalis) a párzás (sőt, az udvarlás) előtt megállapítják, hogy a kiválasztott nőstény fogamzóképes állapotban van-e. Ennek érdekében a hím a nőstény hátsó felét lökdösi a fejével, amire az vizeletet ürít. A vizeletet a hím megkóstolja, és ennek alapján képes meghatározni a nőstény szexuális státusát. Ha úgy találja, hogy az ösztrusz állapotában van, akkor udvarolni kezd neki: szorosan követi, míg a nőstény hajlandónak nem mutatkozik a párzásra.

6. helyezett: palackorrú delfin

A palackorrú delfin (Tursiops truncatus) hímek pénisze visszahúzható, de ami még furcsább, a hímek képesek a segítségével tárgyakat megfogni. A szaporodási időszakban a hím delfinek igen erős késztetést éreznek a párzásra, naponta többször is párzanak, egy közösülés azonban mindössze tizenkét másodpercig tart. Erős szexuális késztetésük miatt előfordul, hogy egyes hímek tengeri teknősökkel próbálnak párzani, de az sem ritka, hogy néhány hím között szövetségek jönnek létre, és gyakran közös erővel ragadnak el egy nőstényt, amelyet párzásra kényszerítenek.

5. helyezett: bohóchalak

A bohóchalak (Amphiprion fajok) arról híresek, hogy a mérges tengeri rózsák tapogatói között is képesek megélni. Általában egyetlen nőstény és egy hím szaporodik egy csoportban, amelyben több más, nem szaporodó hímmel élnek velük együtt. Ha a nőstény elpusztul, akkor az addigi szaporodó párja nemet vált, és nősténnyé alakul, az ő párja pedig az addig nem szaporodó hímek legerősebbike lesz. A sikeres rajzfilm hatására (Némó) divatossá vált a bohóchalak díszhalként való tartása - ha veszünk két fiatal hímet, jó eséllyel egyikük nősténnyé alakul, és párba állnak akváriumunkban.

4. helyezett: észak-amerikai kúszósül

A kúszósülök (Erethizon dorsatum) párzása igen körülményes, hiszen a hátukat hosszú tüskék borítják. A hímek udvarlásként hátsó lábaikra állnak, lassan kacsázva megközelítik a nőstényeket, majd messziről - akár 180 centiméteres távolságból - levizelik őket. Ha a nőstény nem találta az udvarlást kielégítőnek, lerázza magáról a vizeletet és odébbáll. Ha viszont elfogadja a hím közeledését, akkor olyan testhelyzetet vesz fel, hogy a hím alulról, a hasa felől meg tudja közelíteni. A sül nőstények szinte kielégíthetetlenek: igyekeznek arra késztetni a hímeket, hogy hosszan, többször párzzanak velük. Ha a hím nem bírja szuflával, és a párzás nem nyúlt elég hosszúra, másik hímet keresnek.

3. helyezett: hajóspolip

A hajóspolipok (Argonauta argo), ismertebb nevükön nautiluszok körében az ivari dimorfizmus egészen szélsőséges méreteket öltött. A nőstény hajóspolip tíz centiméteres méretéhez képest eltörpül a két centiméter hosszú hím. A hímek minden szaporodási időszakban egy hectocotylus-nak nevezett nyúlványt növesztenek, ebben raktározódnak ivarsejtjeik. A párzáskor a hímek hectocotylusa leválik, így a hím ténylegesen nem is érintkezik a nősténnyel, csupán nyúlványa, és a benne található ivarsejtek jutnak el hozzá.

2. helyezett: banáncsiga (Ariolimax dolichophallus)

Amint arra tudományos neve is utal (dolichophallus: hatalmas fallosz), a banáncsiga igen nagy pénisszel rendelkezik. E meztelen csiga körülbelül 15-20 centiméter hosszú, a pénisze pedig a testméretével megegyező hosszúságú. Az állatok hímnősek, párzáskor kölcsönösen megtermékenyítik egymást. Miután átadták egymásnak spermiumaikat, leharapják a másik péniszét, ezt a jelenséget apophallatio-nak nevezzük.

1. helyezett: villásormányú féreg

A hajóspoliphoz hasonlóan a villásormányú férgek (Bonellia viridis) hímjei is sokkal kisebbek a nőstényeknél. A kikelt hímek csak rövid időt töltenek szabadon, amint egy nőstényre találnak, ideiglenesen megállapodnak annak testfelületén. Rövid időn belül a szájnyílásán keresztül a bélcsövébe hatolnak. Egy nőstény bélcsövében gyakran több hím is élhet, amíg el nem érik a szaporodóképes állapotot. Ekkor elhagyják a bélcsövet, és a női ivarszerv környezetében termékenyítik meg a nőstény petéit.

[origo]