A háziállatok szőrének színe és mintázata változatosabb, mint a vadon élő rokonaié. Ennek okait kutatták svéd tudósok.

Korábban a tudomány azt feltételezte, hogy a vadon élő állatoknak álcázniuk kell magukat mind prédájuk megközelítése, mind a rájuk vadászók előli rejtőzködésük végett. Voltak olyan tudósok is, akik szerint a sokféleség a háziasítás eredménye, mivel az erős szelekciónak kitett állatok magatartását meghatározó gének befolyásolják szőrük színét és mintázatát is.

A svéd kutatók azonban kimutatták, hogy a fő ok az ember által megvalósított tudatos kiválasztás. Megvizsgálták a MCIR-nek elnevezett kulcsgént, amely felelős az állatok színének variációiért, és ezt dokumentálták lovakban, macskákban, sertésekben, kutyákban. Majd összehasonlították a sertésekét a vaddisznóékkal. Bár sok génmutációt találtak mindkét fajtában, ezek nem jártak a vaddisznó színének változásával: fekete-barna maradt, mert ez a szín felel meg a legjobban a mimetizmusának. A házi sertésnél viszont ezek a génmutációk egyben színük megváltozásával is jártak. Az azonban, hogy ezek a színek megmaradtak és sokasodtak, annak tudható be, hogy az ember tudatos szelekcióval erősítette azokat - írta a Corriere della Sera című olasz lap.

Magyarázat lehet erre, hogy amikor 10 ezer évvel ezelőtt az ember állattenyésztésbe fogott, könnyebb volt azokat az állatokat megismernie, amelyek színükben különböztek a vadon élő fajtáktól. De az is lehet, hogy már az akkori embernek is tetszettek a biológiai újdonságok, amelyeket a természet kínált és elősegítette terjedését. Ez történt például a fehér lóval, vagy a növényzetnél a fehér szőlővel. Igaz, hogy több ezer év alatt alakultak ki ezek a különbözőségek, mégis, a természetes evolúcióhoz képest gyorsan. Mezopotámiában például már 5 ezer évvel ezelőtt is voltak fehér, fekete, tarka háziállatok.

(forrás: 123.hu)