Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek,
S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek.
Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami,
Hogy milyen jó hangodat hallani.

Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni,
És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni.
Hogy meg kell mondani, ha valami fáj,
Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj.

Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk,
S, hogy mindig csak jobb sorsot reméljünk.

A mikrohullámú sütő az emberiség egyik nagy találmánya – kár, hogy ilyen sokan gyanakodnak rá. Tévhitek és féligazságok árnyékában mikrózunk nap, mint nap. De mi a valóság, valóban veszélyes lehet az egészségre az életünket megkönnyítő melegítő doboz? Utánajártunk!

 
Szinte minden elektromos ketyerének van valamilyen alig hihető eredetmondája, ám a mikróé különösen zavaros. A legenda egy amerikai hadmérnökről szól, aki a mikrohullámokkal végzett katonai célú kísérletek közben „rossz” helyen felejtette szendvicsét, és amikor a szájába vette, forró volt.

A gépen keresztül, tudjuk más a beszéd,
Hisz nem láthatod a partnerednek szemét.
Nincs hang, arc, se valós személyiség,
Nem lehet köztünk semmi érzékiség.

Társalgásunk eszköze egy betű, vagy jel,
S egymást szórakoztatjuk a történeteinkkel.
Vajon meglátjuk-e egymást ez kérdéses?
Mert így ez az egész olyan mesterséges.

Láthatod, hogyan mosolyog, vagy sír a másik,
Ha ő a másik oldalon webkamerázik.
De bármennyire is jó minőségű a képed,
Sajnos a kamera, s mit benne látsz, téved.

"A mag nem tudhatja, hogy mi fog történni; a mag soha nem látta még a virágot. És a mag el sem hiszi, hogy ott rejlik benne a gyönyörű virág lehetősége. Hosszú az út, és mindig biztonságosabb inkább el sem indulni rajta, mert az út ismeretlen, és semmit nem lehet garantálni. Ezer és egy veszély leselkedik az úton; csapdák és kelepcék szegélyezik mindenfelé - a mag a kemény maghéjba rejtve biztonságban van. De most tesz egy próbát: összeszedi magát, ledobja magáról a biztonságot jelentő kemény burkot, és elindul.

"A szeretet olyan, mint a tűz: ha nem terjed, kialszik."

A világon elterjedt egy szokatlan betegség. Akik megbetegedtek, azok szíve egyre kisebb lett, erejük csökkent, vidámságuk alább hagyott. Az orvosok tanácstalanok voltak. Rengeteg orvosságot írtak elő, de semmi nem használt. Még szív átültetést is alkalmaztak. Az átültetett szív is, pár napra a műtét után,  kezdett összezsugorodni. Tehetetlen félelem fogta el őket.

A betegség tovább terjedt.

Az időjárás egyre kiszámíthatatlanabb, egyre kevesebb friss zöldséghez és gyümölcshöz – ezáltal vitaminhoz – jutunk hozzá, valamint sokkal több betegségnek vagyunk kitéve.

Nagyon fontos, hogy ebben a nyirkos, szürke időben a szervezetünk megfelelően tudjon védekezni, ezért az ősz során sokkal nagyobb figyelmet kell fordítanunk immunrendszerünk állapotára. Így ahhoz, hogy a betegségeket elkerülhessük, szervezetünket is fel kell készítenünk a téli időszakra.

Gyönyörű az élet, bár néha nem értem.
Vannak percei, mit nem kéne megélnem.
Én tehetek róla? Lehet, hogy igen,
de sok mindenről nem, ezt szívemből hiszem!
Az enyémben volt minden, szép és varázslatos,

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
Egy boldogságsugarat küldesz a földre?

Tudod-e, hogy amikor boldog vagy,
A körülötted élők is boldogok lesznek?

Ez nem Új-Zéland, és nem a Gyűrűk ura forgatásának egykori helyszíne, hanem Wales, és egy valós lakóház.
Úgy néz ki, mintha a Gyűrűk ura trilógiának a forgatásán járnánk. Egy ház, ami teljesen beleépül a környezetbe, erős gallyakból, földből és szalmából készült. A tetőt fű nőtte be, az ablakok és a ház belsejéből a derékszögek teljesen eltűntek. Ami az igazán meglepő ebben, hogy a házat teljesen természetes alapanyagokból építette Simon Dale a családjának.